bill, bill, billentyű

Mostanában gyakran megesik, hogy az ujjaim csak tétováznak a billentyűk felett. Megközelítik és végül, mielőtt még megtalálnák a megfelelőt, elkanyarodnak.
Már kevésbé érdekelne az egész? Vannak unalom építette falak birodalmam határain is?

Lehet, hiszen minden elveszti frissességét.

Megnéztem a tetű TV-ben egy JLo filmet. Kis romantikus nőcis film volt, és mindamellett, hogy bírom a csajt, volt valami aktuális filingje is. Mekkora véletlenek alakítják az ember életét. Hiába terv, egyszer csak puff! történik valami, és lehet, hogy homlokegyenest más lesz minden.

Anyák Napja. Már megszokott állapot az anyaság. Most sem könnyebb, csak más. Most azért nem könnyű, mert én túl vagyok olyasmin, amire más még csak vágyik. Ha odaadhatnám... de nem lehet. Nem lehet más helyett élni.

van hol szekér, van hol limó

Ha nem hallom az ordibálást, el is felejtettem volna, hogy ez a ballagások ideje, ilyenkor esik ki a középiskolás az iskolapadból, hogy betegye a tangás hátsóját egy magasabb szintűbe, vagy belépjen a nagybetűs életbe, a való világba. A nagy reality show, ami nem ám Éden hotel, meg hasonló médiakurváskodás.

A hírekben hallottam, hogy szerenádozó fiatalokkal megrakott szekér borult fel, mert megbokrosodtak a lovak. Ez vajon a lovak véleménye lett volna?
Itt meg az erkély alatt óbégató gyerekekkel egy limuzin gördült el. Azannya! Na, az biztos nem fog megbokrosodni. Csak sokba van.

antinőci duma

Kicsit meglepett, amikor levélben arra kértek, hogy ne politizáljak. Talán mert az kényelmetlen és nőietlen, vagy nem is tudom, milyen érzés tört rám. Azonnal felnyerítettek karámba zárt gondolatparipáim. Hányszor ütköztem már ilyen feszítő türelmetlenségbe - hallgatni, hallgatni, miközben a gondolataim őrölnek, az adrenalinom felpörög. Nem egy komfortos érzés.

Amikor valami elfojtás miatti vulkáneffektus kezd bennem működni, jövök ide, és okádom ki magamból a gondolataimat. Ez így volt régebben, és így lesz valószínűleg ezután is.

Ha politizálnék, akkor nem itt ülnék, hanem valamelyik pártban, vagy hasonló helyen, vagy éppen valamelyik tüntetésen lennék.
A napot amúgy is nyugtával szokás dicsérni, majd meglátjuk mi sül ki ebből a helyzetből pár év múlva. Sok jót nem várok.

Mindenesetre érdekes volt tapasztalni, hogy nyugdíjas létemre nem mehetek nyugdíjas belépővel pl. múzeumba. Most lebegtetik a vasúti utazási kedvezményt, és talán még a városi tömegközlekedést is megszívjuk. Mert túl fiatal vagyok a nyugdíjassághoz, hiába van róla hivatalos papírom. A nyugdíjas csak 62 év után válik nyugdíjassá. A többi, aki öregségi nyugdíjat kap, az meg mi a frász?

Ja, hogy miért mentem nyugdíjba? Tényleg. Talán mert elég volt. Talán, mert azt suttogták, hogy az elkövetkező években megállapított nyugdíj már a hideg vízre se lesz elég. Talán mert amúgy is haldoklik az egészségügy, de lehet, hogy csak az egészségügyben dolgozók haldokolnak, mert a kulisszák mögé nem lehet látni. A volt munkahelyemen zsugorodik a létszám, mert nem vettek fel új embereket helyettünk, a megmaradt kollegák reggel héttől este hétig, olykor szombat-vasárnap és ünnepnapokon bemennek melózni (ők nem szakdolgozók, hanem gazdasági/műszakisok), bért utoljára a Medgyesi emelt, akit azóta is köpködnek érte, de azóta már nem közalkalmazottak, hanem közrabszolgák lettünk volna, ahogy lettünk is, csak egy kicsit később, a kórház meg örül, hogy megtakarítja a nyugdíjba menők béreit, fájjon miattuk ezután már a TB feje. Nincs béremelés, nincs cafeteria... tényleg... nem is kell a politika.
És talán mert jó lenne, ha a nyugdíjasok helyébe az ifjak léphetnének, és nem munka és perspektíva nélkül lézengenének.

De megértem én, és csak itt fogok ilyesmiről beszélni.

megint titánok

Kész, vége az érzelgősségnek.

Itt vannak újra a titánok. Persze, lehet, hogy a film nem lesz jobb az előzőnél, de én mégis mindig várakozással nézek a téma újabb produktumai felé.

És hozzá megint Marylin Manson. Na azért!

evergreen - Nights in White Satin

The Moody Blues - 1967